Miért ropog a jógázók dereka törzscsavaráskor?

 

 

Ebben a bejegyzésben azt tudhatod meg,
mi okozza a kis roppanó hangot a gerinc csavarásakor, illetve ez probléma-e?



 

 

A csigolyatestek közti porckorong rendszeresen és hosszú távon fennálló túlterhelés esetén -ami a modern életmódot élő ember esetén tipikusan az ülés- vizet veszít, és lelapul.

Ennek a porckorong degenerációnak a következtében az egymás felett álló csigolyák, így az őket összekapcsoló csigolyaközti ízületek felszínei is kicsit közelebb fognak kerülni egymáshoz.

Az egymás felett álló két csigolya közti ízületet egy lágy, érzőidegekkel teli tok burkolja be, amit ízületi toknak nevezünk. Amíg a porckorong víztartalma, tehát vastagsága rendben van, addig a tok „feszes” (lsd. ábra 1.)

Egy adott csigolyától feljebb eső testrészek a súlyát alapvetően porckorongnak kellene tartania, viszont ha az lapultabb, mint normál állapotában, az ízületi felszínek súrlódni fognak, és meszesedésnek indulnak. Ez persze még nem a ropogás, sőt, az esetek többségében lenem is a fájdalom oka.

A tokbecsípődés:

Normálisan a gerinc ízületei a vastag, vízzel teli, teherbíró, porckoronghoz szabott szalagrendszerrel, és ízületi tokkal rendelkeznek, ami kicsit lazábbá válik, ha a porckorong már „nincs a helyzet magaslatán”.

(Az ízületi tok egy lágy, érzőidegekkel teli képlet, ami az egymás felett álló csigolyák találkozásánál lévő ízületi felszíneket burkolja be. )


Ha a csigolyák közelebb kerülnek, akkor a tok lazává, „lötyögőssé” válik, így állandóan irritálhatja azt adott csigolyapár ízületi felszíneinek széle. (lsd. Ábra 2.) Ha ez a szituáció valakinél kialakult, akkor azt fogja érezni, hogy a dereka „nem stabil” (szegmentinstabilitás), Nem esik jól előre hajlásból felegyenesedni, néha nagyon erős, szúró, viszont azonnal múló fájdalmak léphetnek fel váratlanul hirtelen mozdulatokra, járni, hosszan egy helyben állni rossz, viszont ülni/leguggolni szinte jól esik. ( ez sérvnél nem túl gyakran jellemző)

Ha a tok egyik szinoviális bolyha becsípődik az ízfelszínek közé – ez tipikusan olyan mozdulatoknál fordul elő, amikor valaki valahová előre hajol, majd onnan felegyenesedik, vagy hátra dől – akkor a fájdalom erősen benn marad a derékban, és az érintett ember „úgy marad” :igen fura testhelyzetben szinte járásképtelenné válik. Ez a jelenség a lumbágó, amit helytelenül idegbecsípődésnek, helyesen ízületi tok becsípődésnek neveznek.

Mit tanít sok "old school tankönyv" hibásan?

A hivatalos verzió szerint a hátizmok megerősítésével lehet megelőzni/gyógyítani a szegmentinstailitás problémáját. Elvileg ezen izmok erősítése rögzíti az instabil mozgásszegmentumot. (ez az egymás felett álló két csigolya, azok minden alkatrészével együtt )

Gerinces körökben a fenti túlhaladott elmélet még mindig nagyon tartja magát, viszont alkalmazása sajnos csak átmeneti eredményeket hozhat: ha „hátizmokat feszegetünk” egy instabil szegment felett, akkor azzal, hogy fokozzuk a kompressziót a csigolyaközti ízületben, csak tetézzük a helyzetet… Ez tevékenység a mozgás közben fájdalmat, később kiújulást hozhat. (A gerinc mindenféle mozgásos terápiájában egyértelműen rossz, ha valami fáj. A fájdalom mindig szövetkárosodás jele, és ilyet miért is lenne cél okozni?)

Miért rossz a fenti, régi elmélet?

Ha egy lelapult porckorong miatt laza ízületi tok, ill. instabil mozgásszegment mögötti izomzatot  erősíteni próbálva azokat "feszegtjük", akkor az még nagyobb kompressziót fogunk gyakorolni a mozgásszegmentre – egy ideig persze valóban némi látszatstabilitást adva, hiszen az erős izmok nagyobb erővel képesek rögzíteni egy fájdalom és tünetmentes helyzetben az ízfelszíneket, megvédve egy ideig a tokot-, de oki szintű megoldást sajnos egyáltalán nem jelent, hiszen -kis túlzással- egy kóros állapotot rögzítünk. 

Az izmok megerősítése tényleg fontos, de semmiképpen sem ilyen formában. A tevékenység akkor működik, ha együtt jár a porckorong regenerálására szolgáló trakciók sorával és a csigolyák helyzetét biztosító komplett ideg-izom rendszer aktiválásával, újraírásával. A trakció fogalmán a mozgásterápiában a nyújtást, az ízületi felszínek távolítását értjük. Az előző leckében szó volt róla, hogy a porckorong szivacselv szerűen diffúzióval nyer tápanyagot.

Ha nagy rajta a nyomás – egyoldalú statikus helyzetekben, -pl. üléskor- vizet veszít, lelapul, a csigolyatestek távolításakor, azaz nyújtáskor viszont ennek pont az ellentéte történik.

A nedvesség a porckorongba áramlik, ennek következtében az kissé vastagabbá válik, aminek hatására az ízületi tok is feszesebb lesz. És ha a tok feszes, akkor nagyon nehezen csípődik be, nincs instabilitás (érzet sincs), kevésbé fázékony, és érzékeny.

Nyújtózkodó gyakorlatok:

A jóga -kissé elhanyagolt- nyújtózkodó gyakorlatai a legjobb ízületi tok becsípődés megelőző gyakorlatok közé tartoznak. Ha jobban megfigyeled, a legalapvetőbb jógagyakorlat is mindig egy mély belső nyújtózkodással kezdődik, de nem is kell ennyire tovább menni: a négylábú háziállatok minden statikus pozícióban eltöltött hosszabb idő után nyújtózással kezdik az aktivitásukat. A nyújtózások, melyek a jóga minden pózát nyíltan, vagy rejtve, de mindenképp jellemzik, nagyon fontosak a porckorong degeneráción alapuló tokérintettség megelőzésében. Sokkal fontosabb, mint a hátfájós emberekkel jó szándékú dilettánsok által végeztetett túl korai hátizom erősítések. (Azok is fontosak, csak nagyon nem ebben a szakaszban)

Alapvetően fontos felhívnunk a tanítványaink figyelmét a pózok korrekt, a gerinc megnyújtásával kialakított kiinduló helyzeteire, és kicsit növelni érdemes a direktben nyújtózkodó gyakorlatok arányát az óráink alatt.

Ez mind logikus, de nagyon eltérünk a tárgytól: hogy jön ide a ropogás?

Amikor az ember törzscsavarást végez, az a csigolya közti ízületek szintjén egy nagyon erős nyújtás érvényesül. (Az ágyéki gerinc ízfelszínek állása miatt azok nagyon erősen elhúzódnak egymástól, amikor valaki a törzsét tekeri.) Ha az ízfelszínek messzebb húzódnak egymástól, könnyebben alakul ki vákuum szerű hatás az ízület belsejének egyik oldalán és a légbuborékok helyezkedése hangot ad. Mivel a csavarások alatt nagyon erős ízületi felszín távolodás alakul ki, ha jól céloz valaki egy csavarással, akkor akár ki is szabadíthat egy esetleges becsípődést. Ehhez azonban nagy rutin, nagyon alapos tudás szükséges. Ezt a hatás használják ki egyes csontkovácsok, akik ennek ellenére néha komoly károkat is okozhatnak pácienseik gerincén. (ui. ha a tok becsípődött, ott szinte biztos, hogy meggyengült porckorong is található, amire viszont kifejezetten(!) veszélyes egy drasztikus rotációs mozgás.)

Összefoglalva:


Ha jógázó tanítványod háta ropog törzscsavarásokkor, az minden bizonnyal azért van, mert a csigolyaközti ízfelszínei valamilyen okból közelebb kerültek egymáshoz, mint rendesen. Ez lehet átmeneti gond: például, hogy keveset alszik éjfél előtt, amikor a porckorong rengenerálódási hajlama a legnagyobb, de lehet, hogy ülő munkát végez, és elindult egy felgyorsult degenerálódási folyamat, amit helyes ergónómia kialakításával, a helyes ülés megtanításával, testtudatosítással kompenzálni kell!

Ha egy derék rendszeresen ropog az ilyen típusú gyakorlatoknál, akkor nem szerencsés túl sok törzscsavarást végeztetni a tulajdonosával, hiszen az újabb és újabb „kiroppanás” egy idő után túlnyújtja a tok-szalagrendszert, és még instabilabbá teszi a mozgásszegmentet.

Ha valaki „ropogós derekú” akkor leginkább érdemes nyújtózkodó (nem nyújtó!) gyakorlatokat végeztetni Vele, ami regenerálja a porckorongot, és ezzel „kifeszíti” a tokot, így oki szinten nyúl bele a problémakörbe. És utána már jöhet a menetrendszerű hátizom erősítés!

Bene Máté Zoltán

Szólj hozzá!