Ezopszico útkeresés, vagy vagány élmények túlcsordulása?

Még ma is divat spirituális álmokat kergetve utazni Indiába. Annak ellenére, hogy meggyőződésem, hogy külföldön nehezebben találja meg az ember önmagát, illetve annak ellenére, hogy a "rózsaszín ezoterikusokat" egyáltalán nem biztatnám indiai látogatása – hiszen India garantálja, hogy az ember lásson olyan dolgokat, melyek lelkileg erősen a korhatárosak – azt kell mondanom: nem véletlenül.

Úti célként mégsem Nekik ajánlom ezt a földrész-szerű országot, hanem azoknak, akibe szorult egy adag vagányság és némi bevállalós hajlam. Ők biztos, hogy életre szóló élményeket szerezhetnek ebben a különlegesen izgalmas országban.

Viszont Nekik célszerű nem utazási irodával, vagy szervezett úttal elindulni…
Ehhez adnék pár gyakorlatias tanácsot útibeszámolónak álcázva.

Miért menj Indiába:

Különösen akkor hasznos ide utazni, ha itthon nagyon leterhelt életet élsz, és teljesen ki akarsz kapcsolódni. Egy kényelmes horvátországi nyaralás sosem ad annyi ingert és élményt, hogy teljesen ki tudjon szakítani a hétköznapok rohanásából. India számára viszont gyerekjáték elérni, hogy két nap után már se a netet, se a mobilodat ne hiányold, de még arra se nagyon emlékezz, honnan jöttél, és mire mész haza. (Nem mellesleg sokkal olcsóbb is, mit egy európai kiruccanás)

Két nap után menetrendszerűen ki fogod dobni a cipőd és a nadrágod… Belátod, hogy a piacon kb. 500 forintért megvehető "Alibaba" szoknya és a "jézussaru" kényelmesebb, illetve olyan dolgokat fogsz látni, amit sem előtte sem utána sosem. A jellegzetes városi utcakép:  miközben egy turbános fickó az út szélén rozsdás borotvával borotválja a másikat, tehenek mennek keresztben a legalább ötven éves-ajtaja nincs buszok között, tuk-tukok dudálnak megállás nélkül, az árusok kiabálnak… Terjed a hasis illata, keresztezi a levegőben azzal a jellegzetes India szagot, ami először olyan zavaró volt, de két nap után már észre sem veszed…

Egy biztos: az emberek itteni életét látva elgondolkodsz azon, hogy azok a súlyos-komoly problémák, amikről azt hitted otthon, hogy komoly problémák, mennyire jelentéktelenek…

És az is biztos, hogy egy év múlva – a végére bármennyire is tele volt a tököd a kosszal és a káosszal – vissza fogsz vágyni ide…

Hiszen ha India kitolja az ingerküszöböd, akkor már semmi nem
fogja tudni pótolni az élményt, amit pár hét alatt szereztél…

Összefoglalva: Indiát a vagány, strapabíró, és aktív kikapcsolódásra vágyó élményfüggőknek javasolom úti célként, aki egy teljesen már világot akar látni.

Mit vigyél magaddal:

Ha csak a három legfontosabb dolgot mondhatnám, akkor a következőket mondanám:

1. Kézfertőtlenítő:

Ha még nem voltál Indiában, akkor nem is tudod, mennyire nagy szükséged lesz rá.
Példa: mész Delhiben az utcán, és egy meghatározhatatlan hólyagokkal teli kéz véletlenül megfogja a kezed. Könnyen előfordulhat… Ilyenkor jól jön, ha ott a zsebedben a kisflakon, amiben minden bacit elpusztítani képes víz nélkül mosó folyadék van. (Bármelyik DM-ben megveheted párszáz forintért.)

2. wc papír :

Kint hiánycikk, és elég drága is…Előnye, hogy nem nehéz, odafelé jó sok helyed foglal a csomagodban, így visszafelé meg helyet ad a kincseknek, amikből úgyis rengeteget hozol majd haza.

3. Izlés szerinti rövidital. - Ne legyél álszemérmes antialkoholista jógi! Jobban jársz, ha minden evés után meghúzod a laposüveget… Kint ezt is csak drágán fogsz tudni venni, így érdemes itthon feltankolni. Antialkeszek kedvéért: én is ritkán iszom, így számomra is gondot okoz még pár korty lehúzásai is. Ha Te is ilyen típus vagy, akkor már itthon kezdj el gyúrni, nehogy pont a védőital legyen, ami keresztbetesz… ( a folytatásban majd adok tippeket gyomorrontás ellen is – ezt is tuti benyeled, de szerencsére a dolog könnyebben kezelhető, mint hittem)

Ezen kívül még érdemes egy lepedőt, mert az ágynemű színvonala nem mindenhol kifogástalan.

Az indulás:

Az út menetrendszerűen a követségen kezdődik a Sárgarózsa utcában. Itt már kapsz egy kis előleget az India élményből… Telefonálj oda, mert ügyfélfogadás valószínűtlenül rövid ideig, ritkán van. Ilyenkor nagy a sor, mert a konzul mindenkivel beszélgetni akar. ( Ha át akarsz menni Nepálba, akkor olvasd el a beszámoló végén lévő technikai tudnivalókat, mert ha nincs előre foglalt repjegyed, akkor itt kell egy kis okosság…)

A repülőút mindennel együtt kb. 10 óra, ami annak, aki csak vízszintesben tud aludni – sajnos nekem is- elég kimerítő. A bürokrácia hatalmas. Regisztrálnak, felírnak, beírnak mindent. Még az internetkávézóban is lefénymásolják az útleveled, a szállodákban pedig elkérik az otthoni címed is. Az ember azt gondolná, hogy ilyen szintű aktakukackodás mellett nem működik az ország, pedig nagyon is…Bombayben pl. egy dhobi gat nevű helyen mossák a fél város lakosságának a ruháit. Hozzák-mossák-viszik, és nem tűnik el semmi, pedig ezt spec.nem írják fel…

Haumenitájmszinindia?

Az első kérdés, amit meg fogsz kapni az érkezésed után, és még számtalanszor, akárhányszor turizmusban dolgozó emberrek találkozol… Jelentése: loser vagy még, vagy már megkaptad az alapkiképzést…:) A jó válaszok egyike: many many times… My firends are here, I visit them every year. Felejts el a szép angolságot…Egyszerűsíts, ahogy csak lehet, és hidd el, pár nap után belejössz az eleinte nem is angolnak tűnő angolságuk megértésébe.

Érkezés:

Akár Delhibe, akár Bombaybe érkezel, az első lépésben pénzt kell váltanod… Itt persze bepróbálkoznak azzal,  hogy a rendes rátán túl "extra charge" ot kell fizetni, akár komolyabb tételeket is képesek felszámolni erre a természetesen nem létező adóra.

A turizmusból élőknek valami hihetetlen hatodik érzéke van arra nézve, hogy hogyan lehet kiszúrni az először Indiában járót. Ő a tökéletes célpont, a két lábon járó pénztárca. Erőszakosak sosem lennének – talán a hindi vallás miatt- de a "csíting" minden rafinériáját kipróbálják, hogy hozzájuk vándoroljon a kivitt valutád. Ezzel persze semmi baj nincs, de törekedjünk a korrekt win-win üzletekre.

Itt vitázni nem érdemes. Mosolyogj, és játssz. Ha férfi a pénztáros, akkor mond, hogy tavaly olcsóbb volt, konkrétan nulla, ha nő, akkor bókolj neki. Nyugodtan mond, hogy szép a mosolya, miközben próbálkozik… Ettől zavarba jönnek és gyorsan megkapod a járó összeget.

A városokba taxival, tuktukkal és busszal lehet bemenni. A helyi buszról még sokat fogok mesélni, itt az elején, rutintalanul, fáradtan, csomagokkal nem javaslom. A sima taxival elsőre szintén nem tudsz jól járni, ezért az ún. prepaid taxit ajánlom. Fix. ára van, számlát kapsz, és a taxisok sem fognak próbálkozni a trükközéssel. Delhiben a New Delhi Railway Station, Bombayben talán a VT-nek nevezett főpályaudvar lehet jó első cél, ahol korrekt szállásokat fogsz tudni kapni.

Bombayben a reptérről a VT felé haladva fura élményed lesz. Az utcán alvó, mosakodó, esetleg a dolgukat végző emberek látványa, a bódéházak könnyen rossz érzést kelthetnek benned. De látszik a másik oldal is: autópálya és metróépítések, a jól ismert multik reklámjai, a lepukkant járművek között fel-feltűnő egy-egy luxusautó mutatja az indiai társadalom másik rétegét, akik szinte mintha nem is ott élnének, ahol a többiek.

Main bazar:

Delhi főpályaudvarával szemben nyílik a Main bazar nevő utca. Hihetetlen embertömeg, mindenhol árusok. Füstölők, puffok, felvédők, ruhák, ékszerek…azok a kincsek, amiket az ember itt egy-egy boltban méregdrágán lát, ott pár dollárnak megfelelő rúpiáért megvehetők. Az út elején fémkereső kapu, de ez senkit nem érdekel. Persze eleinte a sok árussal az ember nem foglalkozik, mert szállást kell találni. Ha elindulsz a Main bazaron befelé, számolatlan szállást találhatsz.

A dolog persze nem úgy megy, mint Európában, nincs a besétálok-lefoglalom egyszerűség. A szállások minősége nagyon nagy szórást mutat. Van olyan, ahová egy 40 cm x 1,5 méteres lépcső-folyosón kell felmenni, ahol csak egy ember tud felmenni, és ha valaki szembejön, akkor hátrálás van. Klausztrofóbiásoknak nem ideális. Itt a szobaár 200-400Ft.ra alkudható, a komolyabb, LCD tévés, meleg vizes, már csatolt fürdőszobával és angol vécével járó szállások ára 1200Ft- környékén indul. Tavaly előtt Delhiben egy luxusnak számító szobát 2.200 Ft-ra alkudtunk le ketten. ( a kikiáltási ár 11.000 Ft. volt) Ennek már szép burkolata volt, márványcsempe a falon, lcd tv a falon, de a szekrény itt is szétesett, és meleg víz csak néha volt.

A szállásoknál az áralku érdekes dolog. Nincs fix ára a szobáknak, ki kell alkudni az összeget. Ez egy komoly csata, amint minél fáradtabb vagy, annál nehezebb játszani. Ha lehet ne Te mondj először árat, mielőtt egyezkedni kezdesz, nézd meg a szobát, nézd meg, van-e meleg víz, és azt, hogy tiszta-e az ágynemű, van-e szúnyogháló, aztán nyugodtan tolj be egy neked pofátlannak tűnő árat…Hidd el, nem az….:) Forgalmasabb helyeken jobban jársz, ha nem utcára néző szobát veszel ki, még ha a kilátás nem is olyan pazar, mert az állandó dudaszó eleinte még zavarni fog. Pár nap múlva már meg sem hallod… A trükkjeik persze a recepciósoknak kifogyhatatlanok: a legmagasabban lévő szobát mutatják meg, és nem működik a lift, amikor megkérdezed, mennyi a szoba, sosem mondanak árat, hanem megkérdezik, mennyit szánsz rá… Ne lepődj meg, ha – főleg Delhiben- az utcán emberek ragadnak Rád, és szállásokat mutatnak. A turisztikai környékek körzetében mindenki üzletember, mindenki mindenkitől jutalékot szed. Nyugodtan hagyatkozz rájuk, néha tényleg tudnak jó helyeket mutatni, de nekik se mond meg soha, hogy mennyiért keresel szobát…:)

Kerala tartomány: ahol leitattuk a tuk-tukost…:)

Kerala India déli keleti  csücskében található. Itt a legmagasabb az átlagéletkor és a legnagyobb az írástudók száma. Sokkal kisebb az emberek hajlama a "csíting"-re, ha árat kérdezel, általában közelebb van a reálishoz, mint a nagyvárosokban. Az emberek tiszták és nagyon barátságosak. Kerala az Ayurvéda hazája, bár a rendelkezésre álló kezelések árai szinte magasabbak, mint itthon. Hiába…a biznisz az biznisz. Keralába érdemes a táj miatt elmenni.

Fort Kochin történelmi emlékei nagyon szépek, kicsit Szentendrés. Ezzel érdemes eltölteni egy-két napot, majd buszra szállni, és elmenni a hegyekbe.

Ekkor már érdemes helyi busszal közlekedni. A pályaudvar csak elsőre tűnik kaotikusnak, az itteni indiaiak nagyon szívesen segítenek, és gyakran kérdés nélkül is megmutatják, hová kell menned. A helyi busz olcsó (80rs) , jól szervezett, és kellően kalandos is. Itt tejesen vegyülhetsz a helyiekkel, akik érezhetően respectelnek is, hogy nem az elkényelmesedett amcsi turista vagy, aki mindenhová taxival utazik.

Munarba érdemes elmenni. Ez egy hegyi falu, rengeteg teaültetvényt, vízesést, erdőt és vadas parkot találni. Mindegyikhez visz szervezett program a szállodákból és a turistairodákból, de ezekbe csak azért érdemes bemenni, hogy megnézd, mik a lehetőségek. Utána alkudj meg egy tuk -tukossal, és vitesd el magas.

Mi is ezt tettünk, és túráztunk erdőben vízesés alá, láttunk őzeket, rókákat, bikát, szedtünk kávébabot, és egy egész napot utaztunk a gyönyörű teaültetvények között. Már-már giccsesen szép volt a táj. Visszafelé a tuk-tukosunk megkóstolta a pálinkánkat… Hát… Balázs 50%-os hazai cuccából lenyelt vagy egy decit egy hajtásra. Valószínűleg még életében nem ivott ilyesmit, így nagyokat krákogott… Aztán elkezdett feltűnően barátkozni, aztán cikkcakkban száguldozni az amúgy gyönyörű sziklák és a szakadékok között…

Goa tartomány: párok és motorok

Goa a hippikről és a portugál örökségről ismerős… Egy indai azt mondta rá, hogy Goa nem is India.  Meglehetősen sok idős hippi külsejű figura iszogat a bárokban, így az ember azt gondolná, hogy csupa buli és parti ez a hely…Pedig nem, vagy legalább is nem jobban, mint máshol. Idősebb angol párok jönnek Goa Siófok szerű üdülőparadicsomába, Calangutra és Bagára. Aki a teljes nyugalomra vágyik, annak Colva beach fehér ( na jó, majdnem fehér) homokos tengerpartjának egy szélső részét javaslom.

Ide járnak a gazdag Indiaiak nyaralni, itt kötnek üzleteket, és ismerkednek egymással…Jut eszembe, ismerkedés: sok Indai dzsigoló üzletet csinál abból, hogy az ide látogató, néha kicsit molettebb angol és egyéb nemzetiségű fehér lányoknak csapják a szelet. Pár nap itt tartózkodás után kialakulnak a típusosnak mondható párok: jóképű kigyúrt indai srác, és a túlsúlyos fehér lány önfeledt boldogsággal motorozik…:)

Motorozás: kiskoromban motormániás voltam, jogsim van rá, de a trauma gyakorlat óta nem ültem motoron. Teljesen jól bírtam tíz évig, hogy ne üljek fel, de hol ne szegje meg a fogadalmát az ember, ha nem a legtutibb helyen: baloldali közlekedés, egy alapvetően eltérő közlekedési morál, rengeteg kamion és busz között…Gyorsan mielőtt meggondoltam volna magam, béreltünk egy-egy motort, és végigszáguldoztuk a tartomány minden érdekesebb részét. Érdekes a közlekedési morál Indiában. Kívülről nézve kaotikus. A mindenféle közlekedési eszköz vadul, látszólag erőszakelven közlekedik. Hol a szembe sávban, hol keresztben az úton, de egy biztos: a dudát folyamatosan nyomva.

Aztán amikor beszállunk, meglátjuk benne a rendszert: aki menni akar és tud, az előz. A többiek számítanak rá, és pontosan tudják, mikor kell lehúzódni, félreállni. A nap végére már mi is cikázunk a kamionok és buszok között. Picik vagyunk a motorral, de a kívülről vadállatinak tűnő forgalomban pontosan érezzük: figyelnek ránk. A dudaszó is nagyon hasznos. Ha hallod, akkor tudod, hogy balra kell tartanod, és azt is, hogy a másik jó eséllyel kikerül.

Most azt mondom, itthon is jobb lenne így, mint állni a dugóban.  Ha Goán jársz, menj el a Dudh Sagar vízeséshez. Ne irodával, hanem fogj egy taxit. Árban ugyan oda jössz ki, de így többe látsz, és nem kell csoporthoz alkalmazkodni! A főúton ne fordulj le a vízesés felé, hanem menj egyenesen tovább. Onnan az erdőn keresztül el tudod érni a dzsipek elkerülésével a vízesést, és látod a kanyont is. Brutálisan szép. ( A kanyon akkor jó, ha nem parázol kicsit sziklát mászni. Meseszerűen szép, és szinte biztos, hogy senki nem lesz ott rajtad kívül)

Kaják:

Az az indai kaja, amit itt lehet kapni, az úgy viszonyul a kinti indai kajához, mint a Töltött káposzta az 5 év szavatosságú Tesco gazdaságos töltött káposzta konzervhez. Egyszerűen őrületesen finomak az ételek. Egy jellegzetesen finom tejes ételük a LASSI, amit édesen, sósan, mangóval, banánnal és mindennel tudnak készíteni. Ittam mogyorósat is, valami fantasztikusan volt finom.

Az éttermek bár néha az európai ízlés szerint furák, de biztonságosak. A pincérek kedvesek, legtöbbször beszélnek angolul, még el is magyarázzák, hogy mi micsoda. A három utam során egyedül egy jobbnak mondható szállodában találkoztam túlszámlázással, az utcáról beesős helyek korrektek.

Amit kóstolj meg:

- veg. biryani : rizs zöldséggel – nagyon finom
- chiken tikka: pálcikára felfűzött csirkefalatok
- tikka masala: masalás szószban csirke ezt edd az indai kenyérrel – naanal. A hagymás nagyon finom.

De gyakorlatilag abba is hagyom, mert minden finom kint. Érdemes megkérdezni a pincért, hogy mennyire lesz csípős a kaja, mert van, ami nagyon.

Veszélyesek-e az ételek:

Amikor először kimentem, mindenki riogatott a vérhassal, tífusszal és a társaival. Akkor az első napon Delhiben látva az éttermeket eléggé megszeppentünk, és be kell vallanom, nem mertünk enni…Aztán amikor már nagyon muszáj volt, akkor a McDonaldsot választottuk, majd egy kóser éttermet. Aztán elmentünk egy buszos útra Agrába, és elaludtunk…Nem tudtunk kaját venni, és a busz egy világ végi falu világvégi büféjénél ált meg…Elképzelni nehéz egy olyan piszkos helyet, mint az volt, de kénytelenek voltunk…Aztán belazultunk…Elkezdtünk jobb helyeken enni, majd rosszabbakon, majd felbátorodva végül az utcán is, és nagyon nem csak steril dolgokat..Leálltunk az italról is… Az ember mindig akkor hibázik, amikor elbízza magát: az utolsó napon – ismét Delhiben- bevállaltam egy helyi vízből készült shake-et… Na ezt nem lett volna szabad…:) A fosós-hányós pont a repülőn hazafelé talált meg…:)

Összefoglalva: India szerintem nem olyan vész ilyen szempontból, ha az ember észnél van. A védőitallal nem szabad leállni, és a helyi víz minden forralatlan módját kerülni érdemes. Tudom nem könnyű, mert az utcán facsart narancslé illata nagyon vonzó, de nem érdemes.

Ha ezt az ember betartja, akkor jó eséllyel nem lesz semmi baja…
Érdemes még követni egy szabályt: ha valami olyan kajába ütközöl, ami nem esik jól, vagy nem ízlik, azt hagyd ott…
Csak árthat…

Amit viszont szinte biztos be fogsz nyelni egy indai út során:  az émelygés. Eszel valami finom kaját, nagyon jól esik, de pár óra múlva elkezdesz kicsit émelyegni. Meglepő, de erre az émelygésre hibátlan megoldás az ott kapható pepsi vagy coca cola…
Percek alatt oldja meg ezt a kellemetlenséget. Tudom tudom…egészsséges jógikus életmód meg minden…. (Ön dönt…iszik vagy f%sik..)

Folytatás hamarosan…

Bombay,
Canari caves
utazás sleeper buszon
slump area,

vizumtrükkök,

alkutanácsok,

a legjobb kaják és fertőzésveszély,

Vasco és a helyi nyolcker…

Ebben a bejegyzésben azt tudhatod meg,
mi okozza a kis roppanó hangot a gerinc csavarásakor, illetve ez probléma-e?

A csigolyatestek közti porckorong rendszeresen és hosszú távon fennálló túlterhelés esetén -ami a modern életmódot élő ember esetén tipikusan az ülés- vizet veszít, és lelapul.

Ennek a porckorong degenerációnak a következtében az egymás felett álló csigolyák, így az őket összekapcsoló csigolyaközti ízületek felszínei is kicsit közelebb fognak kerülni egymáshoz.

Az egymás felett álló két csigolya közti ízületet egy lágy, érzőidegekkel teli tok burkolja be, amit ízületi toknak nevezünk. Amíg a porckorong víztartalma, tehát vastagsága rendben van, addig a tok „feszes” (lsd. ábra 1.)

Egy adott csigolyától feljebb eső testrészek a súlyát alapvetően porckorongnak kellene tartania, viszont ha az lapultabb, mint normál állapotában, az ízületi felszínek súrlódni fognak, és meszesedésnek indulnak. Ez persze még nem a ropogás, sőt, az esetek többségében lenem is a fájdalom oka.

A tokbecsípődés:

Normálisan a gerinc ízületei a vastag, vízzel teli, teherbíró, porckoronghoz szabott szalagrendszerrel, és ízületi tokkal rendelkeznek, ami kicsit lazábbá válik, ha a porckorong már „nincs a helyzet magaslatán”.

(Az ízületi tok egy lágy, érzőidegekkel teli képlet, ami az egymás felett álló csigolyák találkozásánál lévő ízületi felszíneket burkolja be. )

Ha a csigolyák közelebb kerülnek, akkor a tok lazává, „lötyögőssé” válik, így állandóan irritálhatja azt adott csigolyapár ízületi felszíneinek széle. (lsd. Ábra 2.) Ha ez a szituáció valakinél kialakult, akkor azt fogja érezni, hogy a dereka „nem stabil” (szegmentinstabilitás), Nem esik jól előre hajlásból felegyenesedni, néha nagyon erős, szúró, viszont azonnal múló fájdalmak léphetnek fel váratlanul hirtelen mozdulatokra, járni, hosszan egy helyben állni rossz, viszont ülni/leguggolni szinte jól esik. ( ez sérvnél nem jellemző)

Ha a tok egy szinoviális bolyha becsípődik az ízfelszínek közé – ez tipikusan olyan mozdulatoknál fordul elő, amikor valaki valahová előre hajol, majd onnan felegyenesedik, vagy hátra dől – akkor a fájdalom erősen benn marad a derékban, és az érintett ember „úgy marad” :igen fura testhelyzetben szinte járásképtelenné válik. Ez a jelenség a lumbágó, amit helytelenül idegbecsípődésnek, helyesen ízületi tok becsípődésnek neveznek.

Mit tanít sok gerinces szakember hibásan?

A hivatalos verzió szerint a hátizmok megerősítésével lehet megelőzni/gyógyítani a szegmentinstailitás problémáját. Elvileg ezen izmok erősítése rögzíti az instabil mozgásszegmentumot. (ez az egymás felett álló két csigolya, azok minden alkatrészével együtt )

Gerinces körökben a fenti túlhaladott elmélet nagyon tartja magát, viszont alkalmazása sajnos csak átmeneti eredményeket hozhat: ha „izmokat feszegetünk” egy instabil szegment felett, akkor azzal, hogy fokozzuk a kompressziót a csigolyaközti ízületben, csak tetézzük a helyzetet… Ez tevékenység a mozgás közben fájdalmat, később kiújulást hozhat. (A gerinc mindenféle mozgásos terápiájában egyértelműen rossz, ha valami fáj. A fájdalom mindig szövetkárosodás jele, és ilyet miért is lenne cél okozni?)

Miért rossz a fenti, régi elmélet?

Ha egy lelapult porckorong miatt laza ízületi tok, ill. instabil mozgásszegment körüli izomfűzőt erősítünk, akkor az még nagyobb kompressziót fogunk gyakorolni a mozgásszegmentre – egy ideig persze valóban némi látszatstabilitást adva, hiszen az erős izmok nagyobb erővel képesek rögzíteni egy fájdalom és tünetmentes helyzetben az ízfelszíneket, megvédve egy ideig a tokot-, de oki szintű megoldást sajnos egyáltalán nem jelent, hiszen -kis túlzással- egy kóros állapotot rögzítünk.

Az izmok megerősítése tényleg fontos, de semmiképpen sem első lépésként. Mindenképp meg kell, hogy előzze a porckorong regenerálására szolgáló trakciók sora. A trakció fogalmán a mozgásterápiában a nyújtást, az ízületi felszínek távolítását értjük. Az előző leckében szó volt róla, hogy a porckorong szivacselv szerűen diffúzióval nyer tápanyagot.

Ha nagy rajta a nyomás – egyoldalú statikus helyzetekben, -pl. üléskor- vizet veszít, lelapul, a csigolyatestek távolításakor, azaz nyújtáskor viszont ennek pont az ellentéte történik.

A nedvesség a porckorongba áramlik, ennek következtében az kissé vastagabbá válik, aminek hatására az ízületi tok is feszesebb lesz. És ha a tok feszes, akkor nagyon nehezen csípődik be, nincs instabilitás (érzet sincs), kevésbé fázékony, és érzékeny.

Nyújtózkodó gyakorlatok:

A jóga -kissé elhanyagolt- nyújtózkodó gyakorlatai a legjobb ízületi tok becsípődés megelőző gyakorlatok közé tartoznak. Ha jobban megfigyeled, a legalapvetőbb jógagyakorlat is mindig egy mély belső nyújtózkodással kezdődik, de nem is kell ennyire tovább menni: a négylábú háziállatok minden statikus pozícióban eltöltött hosszabb idő után nyújtózással kezdik az aktivitásukat. A nyújtózások, melyek a jóga minden pózát nyíltan, vagy rejtve, de mindenképp jellemzik, nagyon fontosak a porckorong degeneráción alapuló tokérintettség megelőzésében. Sokkal fontosabb, mint a hátfájós emberekkel jó szándékú dilettánsok által végeztetett túl korai hátizom erősítések. (Azok is fontosak, csak nagyon nem ebben a szakaszban)

Alapvetően fontos felhívnunk a tanítványaink figyelmét a pózok korrekt, a gerinc megnyújtásával kialakított kiinduló helyzeteire, és kicsit növelni érdemes a direktben nyújtózkodó gyakorlatok arányát az óráink alatt.

Ez mind logikus, de nagyon eltérünk a tárgytól: hogy jön ide a ropogás?

Amikor az ember törzscsavarást végez, az a csigolya közti ízületek szintjén egy nagyon erős nyújtás érvényesül. (Az ágyéki gerinc ízfelszínek állása miatt azok nagyon erősen elhúzódnak egymástól, amikor valaki a törzsét tekeri.) Ha az ízfelszínek messzebb húzódnak egymástól, könnyebben alakul ki vákuum szerű hatás az ízület belsejének egyik oldalán és a légbuborékok helyezkedése hangot ad. Mivel a csavarások alatt nagyon erős ízületi felszín távolodás alakul ki, ha jól céloz valaki egy csavarással, akkor akár ki is szabadíthat egy esetleges becsípődést. Ehhez azonban nagy rutin, nagyon alapos tudás szükséges. Ezt a hatás használják ki egyes csontkovácsok, akik ennek ellenére néha komoly károkat is okozhatnak pácienseik gerincén. (ui. ha a tok becsípődött, ott szinte biztos, hogy meggyengült porckorong is található, amire viszont kifejezetten(!) veszélyes egy drasztikus rotációs mozgás.)

Összefoglalva:


Ha jógázó tanítványod háta ropog törzscsavarásokkor, az minden bizonnyal azért van, mert a csigolyaközti ízfelszínei valamilyen okból közelebb kerültek egymáshoz, mint rendesen. Ez lehet átmeneti gond: például, hogy keveset alszik éjfél előtt, amikor a porckorong rengenerálódási hajlama a legnagyobb, de lehet, hogy ülő munkát végez, és elindult egy felgyorsult degenerálódási folyamat, amit helyes ergónómia kialakításával, a helyes ülés megtanításával, testtudatosítással kompenzálni kell!

Ha egy derék rendszeresen ropog az ilyen típusú gyakorlatoknál, akkor nem szerencsés túl sok törzscsavarást végeztetni a tulajdonosával, hiszen az újabb és újabb „kiroppanás” egy idő után túlnyújtja a tok-szalagrendszert, és még instabilabbá teszi a mozgásszegmentet.

Ha valaki „ropogós derekú” akkor leginkább érdemes nyújtózkodó (nem nyújtó!) gyakorlatokat végeztetni Vele, ami regenerálja a porckorongot, és ezzel „kifeszíti” a tokot, így oki szinten nyúl bele a problémakörbe. És utána már jöhet a menetrendszerű hátizom erősítés!

Bene Máté Zoltán

 Ezen a linken tudjátok elolvasni:

ha nem nyílna meg, ezt másold be a keresőbe:

http://porckorong.hu/blog/joga-es-porckorongserv-lehet-e-jogazni-gerincservvel-es-ha-igen-akkor-hogyan

Ennek a résznek a témáját egy ismerősöm esete adta. Múlt héten felhívott, és elpanaszolta, hogy az ország nyugati felén járt, és egy ott működő – a környékén igen népszerű – „auralátó-vizuáldiagnoszta” erélyesen figyelmeztette, hogy hamarosan komolyabb nyaki és ágyéki gerinc problémákra számíthat. Beszélgetésünk alatt hamar kiderült, hogy a „terapeuta” egy vitaminokat áruló lánc tagja, aki minden bizonnyal ügyesen célzott jóslataival ösztönzi a „pácienseit/vevőit ” a termékeinek megvásárlására. Az ilyen reklámfogásoknak sok prevenciós haszna nem valószínű, hogy lesz, azonban egy olyan oktató, aki anatómiai és kineziológiai törvényszerűségeken alapuló tudással valós információkat tud tanítványai testéről leolvasni, és azok birtokában korrigálni, rendkívül nagy segítség lehet számukra!

A tanuló teste és a gyakorolt pózainak végrehajtási módja számos fontos információval szolgálhat egy tanárnak.

Akár olyan kóros folyamatok kezdetét is megláthatjuk belőlük, aminek tüneteit tanítványunk még egyáltalán nem észlelte, viszont a nagy valószínűséggel kialakuló betegséget még a tünetek kialakulása előtt jól megválasztott gyakorlással megfordíthatjuk.

Ez a tevékenység teljes egészében prevenciós munka, tehát minden oktatónak nem csak joga, hanem kötelessége is foglalkozni vele!

Ezt a fajta gondolkodásmódot, a "test és pózelemzést" egy konkrét példán keresztül szeretném bemutatni Nektek:

A jelen cikk tárgya legyen egy tipikus nyaki gerinc eltérés:

Tegyük fel a képen látható ember áll a csoportodban az órádon.

Állj meg egy pillanatra az olvasással, és vedd szemügyre a képet!

Mit látsz rajta, mire tippelsz, mi lehet a problémája, és a probléma megelőzése/enyhítése érdekében mire lehet szüksége ennek a gyakorlónak?

Vegyük végig a lehetséges, és a talán már jelen lévő gondokat, és ellentétben az "auralátó" vizuáldiagnoszátval, mi nézzük át a miérteket is!

1. A képen látható személy számíthat rá, hogy ha nem korrigálja tartását, akkor 5-10 éven belül be fog gyulladni a vállízülete.
(Ennek latin neve imphidgement szindróma, vagy periartritis humeroscapularis.) Ennek különösen fokozódik a valószínűsége, ha ez az úriember sportol, pl. kondizik.

Miért?

Ha jobban megfigyeled a vállízületét a képen látható embernek, láthatod, hogy a vállízületében a felkarcsontja befelé forgatott helyzetben van.

Ennek oka vélhetően az ülő munka, aminek során a tanítvány előre hajol, a lapockái kifelé forognak, ami a vállízületi vápa előre mozdulásával jár. (a nyaki gerinc-vállöv-vállízület kineziológia a gerinctovábbképzés egyik fontos része lesz)

Az ülő munkában töltött hosszú hónapok és évek során rögzül ez a rossz izomegyensúly, a felkarcsontot kiforgató izmok megnyúlnak, és a felkarcsont tartósan is belé fordított helyzetbe kerül.

Tudni kell, hogy a vállízület egy elég instabil ízület, tele lágyrészekkel, melyeknek mind megvan a maguk pontos helye, húzási iránya.

Ha a felkarcsont ebben a beforgatott helyzetben rögzül, akkor MINDEN(!) karmozgásakor a lapocka csontos vápája és a felkarcsont fejének csontos kidudorodásai irritálják a lágyrészek valamelyikét, ami egy idő után azok gyulladásával járhat. Tipikusan a negyvenesek vállízületi problémáinak oka ez a felállás. (Leggyakrabban a rotátor köpeny nevű izomcsoport supraspinatus izmának ina sérül, és a kar felemelése, oldalemelése lesz fájdalmas)

Korrekciója minden olyan póz, ami a felkar kifelé forgatásával jár, pl . bölcső, szék stb…és a kiforgató izmokat erősíti.

A jógaterápiás szemléletű oktató munkájának igazi szépsége igazán akkor mutatkozik meg, amikor találkozik egy ilyen statikai helyzettel, de még nincs semmilyen vállízületi panasz. Ilyenkor úgy tud meggyógyítani egy potenciális ízületi gyulladást, hogy az még ki sem alakult.

Nyakfájások:

A nyaki gerinc természetes állapotában egy szabályos homorulatot, az ún. nyaki lordózist alkotja. Ha valaki éveken keresztül egész nap egy monitort vagy az iskolapadon egy könyvet néz, a fejet emelő, emelt helyzetben megtartó tarkó alatti ( suboccitpitális), és a mély hátizmainak nyaki vonulatai túlfeszülnek.

Ha ez a feszültség tartóssá válik, az már önmagában komoly tartótáji fejfájások, és nyakmerevség érzés oka kehet.

Másik rossz tulajdonsága ezen izmok feszültségének, hogy tartós fennállásakor a fokozottan tónusban lévő izomrendszer kiegyenesíti a nyaki lordózist, ezáltal a fej előre tolódik: kialakul az előre helyezett fejtartásnak nevezett tartáshiba.

Ennek legjobban látható jele, ha oldalról vizsgálva az álló tanítványt azt látod, hogy a füle jóval előrébb helyezkedik el, mint a vállcsúcs sikja.

Minél nagyobb ez a távolság, annál nagyobb a valószínűsége, a következő nyaki panaszok kialakulásának:

Becsípődések:

A fej súlya és a tartós izomfeszültség egy állandó deformáló erőt fejt ki a csigolyaközti ízületekre. A fej és a fentebb álló csigolyák előre felé tolódnak, ami állandó nyíróerőt gyakorol a porckorongra, és folyamatosan feszíti a csigolyák közti ízületek tokját.

Ez az EHFT (előre helyezett fejtartás) esetén állandóan fennálló természetellenes erőhatás hosszú távon komoly károkat okoz : a porckorong a túlterhelés miatt vizet veszít, lelapul, aminek egyenes következménye az ízület meszesedése, a tok meglazulása.

A második leckében ismertetett ágyéki tokbecsípődéshez hasonlóan a nyaki gerincen is igaz, hogy ha a tok „laza”, a porckorong degenerált, akkor hamarosan "jönnek" a becsípődések is.

Ez nyaki gerincnél tipikusan éjszaka szokott bekövetkezni, amikor a tudatos kontroll csökken. Ilyenkor reggel arra ébred az érintett jógázó, hogy nem tudja elfordítani és/vagy eldönteni a fejét az egyik oldalra.

 Porckorongsérv:

Az állandó toló erő, ami a csigolyákat egymáson előre feszíti, nyíró erőt gyakorol a nyaki porckorongokra, melyek kiboltosulhatnak, kisérvesedhetnek. A képen látható emberen ez a folyamat sajnos már elindult. Mielőbbi változtatás nélkül jó eséllyel számíthat a porckorongsérv valamelyik fokának tüneteinek kialakulására.

 Kopások, meszesedések (arthrosis)

A csigolya közti ízület a nyaki gerincen pontosan ugyanúgy működik, mint az előző részben megismert ágyéki gerinc, és a problémák is hasonló módon alakulnak ki. Az egymás felett álló csigolyákra ható, a fej súlyából, és a fokozott tónusú nyakizmok erejéből származó kóros előre ható nyíróerő a porckorongokat túlterheli. Ha túlterhelés következtében azok lelapulnak, az ízületi felszínek közelebb kerülnek egymáshoz. A közel álló ízfeszínek összedörzsölődnek, ezért szinte önvédelmi mechanizmusként meszet termelnek. Ez a ideggyök kilépési helyének szűkületével, a mozgástartomány beszűkülésével járhat.

Hátfájás, fájdalom a lapocka belső felső csücskénél:

A fej normálisan a gerinc tengelyében állna, de mivel az izomegyensúly megbomlott, a képen látható emberen jóval előrébb került.

EHFT esetén olyan izmok is bekapcsolódnak az elől sokkal nehezebb fej megtartásába, melyeknek genetikailag nem szerepük súlyt viselni, így ezek igen hamar kimerülnek, és fájni kezdenek.

Tipikusan ilyen izom a lapockát emelő levator scapule izom, mely a lapocka belső- felső csücskénél ered. Ez a pont igen valószínű, hogy fájdalmas lesz a képen látható embernek. Az izom állandóan fokozott tónusa miatt rossz anyagcserével rendelkezik, részben anaerob módon kénytelen működni, ezért nyomásérzékennyé, kimerültté válik. Legtöbbször ez a fajta hátfájás az a tünet, ami a képen látható tartású embernél először jelentkezik a fenti panaszok közül.

Szédülés / fülzúgás

A képen látható férfi lehet, hogy néha megszédül, néha zúg a füle, vagy magas a vérnyomása vagy fáj a feje…

Az amerikai kiropraktorok elmélete szerint a csigolyközti ízületi tokok egyike idegi összeköttetések útján az egyensúlyszervvel is kapcsolatban áll. Rendellenes fejtartáskor, a tokot feszítő erők gyakran előfordulhat, hogy fülzúgást, vagy szédülést eredményeznek.

Ha egy másik irányból közelítünk a jelenséghez, szintén oka lehet a szédülésnek az artéria vertebralis alagútjának a szűkülése.

Az arteria vertebralis az agyi keringés ellátásában igen jelentős ér, mely az egymás fölött álló nyaki csigolyák oldalsó nyúlványaiban levő alagúton húzódik felfelé.

Amennyiben megvan a helyes nyaki lordózis, az alagutat kirajzoló lyukak egymás felett helyezkednek el, és az ér átjárhatósága rendben van.

Azonban EHFT-nál az egymás fölött álló csigolyák kitérnek a szabályos poziciójukból, az arteria vertebralis alagútja szűkül, ami problémássá teheti a szabad véráramlást.

Ennek a hibának az időleges kiküszöbölésére a szervezet a vérnyomás megemelésével válaszolhat. Jellemző az előre helyezett fejtartású ember, magas vérnyomással, egyéb szervi ok nélkül. Ilyen esetben a jóga terápiás hatása páratlan lehet.

A rossz keringési viszonyok az agyi erek érösszehúzódását is okozhatják, ami erős fejfájásként jelentkezhet.

Az iskolai padok, irodai székek erősen gerjesztik a fenti problémákat, így az EHFT vel járó fenti gondok, szinte népjelenségnek számítanak Magyarországon.

A legszebb, hogy egy jól képzett, a test jeleit hivatottan látni képes jógaoktató ezeket a panaszokat már akkor fel tudja ismerni, mielőtt azok kialakulhatnának, és jól megválasztott gyakorlatanyaggal, tartástudatosítással el tudja érni, hogy tanítványai sose rendelkezzenek a fenti betegségekkel!

Bene Máté Zoltán