Emlékszem egy esetre amikor a húgommal kiskorunkban a nagyinknál töltöttük a hétvégét. Én elvileg pár napja már "tudtam olvasni”, így az orrom elé dugott egy Nők Lapját, és azt kérte, hogy olvassam fel neki a szalagcímet. Mivel az újságot közvetlenül az arcomba tolta, ezért természetesen semmit nem tudtam kivenni belőle, ő viszont nem hitte el, hogy értem ami oda van írva… Pedig nem kizárt, hogy tényleg értettem volna…:) Már ha nem két centire lett volna tőlem a papír…
Úgy tűnhet, hogy a fentiekkel elég messziről közelítem meg a testben húzódó kötőszövetek jelentőségének bemutatását, pedig a fenti emlék erősen párhuzamba állítható a mozgásszervrendszer kezelésének és kutatásának egy jellemző hibájával: újabban a túl közelről nézzük a gerincproblémákat, ami könnyen azt eredményezheti, hogy nem csak az erdőt nem látjuk meg a fától, hanem a részletekre fókuszálva egy idő után már magát a fát sem ismerjük fel.
Pedig ha pár lépéssel távolabbról szemlélnénk a tüneteket, akkor lehet, hogy nem csak felismernénk a fát (ok) és meglátnánk az erdőt (hibás funkció), de picit növelve a rálátást talán még arra is nőne az esélyünk, hogy időben észrevegyük, és elkerüljük a rohamtempóban közeledő erdőtüzet – jelen esetben a súlyos degeneratív elváltozásokat – pl. sérvet, kisízületi instabilitást és a szomszédos ízületek kopásait…
Read moreA fasciák,tensegrity és gerincbetegségek – amikor nem látjuk a fától az erdőt…
